Tag Archives: Ben McGivern
Küzdelem jelentés: Thomas és Dudzinski lenyűgözik a debütálást Preece-ként, McIntyre és McGivern nagy győzelmet arat Cardiffban
Report Gianluca Di Caro
A fényképek Thomas Jones jóvoltából
Szombaton Londoni otthonomtól nyugatra, Cardiff gyönyörű városába tettem meg az utat az Owen Watkins által népszerűsített rendezvényen a Wales Ice Arénában.
Az eseményt a várva várt összes walesi nehézsúlyú összecsapás vezette le Hari Miles és Dorian Darch között., a Boksz Világ Alapítvány számára (WBF) Nehézsúlyú Európa-bajnokság. A küzdelmet azonban el kellett halasztani, mivel Darch nem tudott részt venni a felfüggesztés miatt, amelyet néhány héttel azelőtt egy másik eseményen folytatott harc után kapott..
A visszaesés ellenére Owen Watkins úgy döntött, hogy a show-nak folytatódnia kell, és egyrészt örülök, hogy ezt a választást választotta, Mivel a tervezett aljzaton számos csúcskategóriás amatőr szerepelt, már alig várom, hogy megnézhessem szakmai debütálásukat.
Elsőként Carl Thomas és Kyle McNicholas voltak debütálva egy négyfordulós könnyűsúlyú versenyben.
Mindkét legény nagyon jól kezdte bemutatni saját ökölvívási képességeit.
A forduló előrehaladtával Thomas fokozta a nyomást, megtámogatta McNicholast a köteleken, és lövésekkel kezdte el hasogatni a Liverpudlian testét és fejét.
Ahogy a kör az utolsó percig haladt, Thomas repedésig ért a fején, ami McNicholast a lényegéig rázta, Thomas követte a test baljával, majdnem azonnal a test nagy baljával, amely McNicholast a vászonra küldte.
Meglepő módon McNicholas számba vette, biztosan keményen tenyésztik őket Merseyside-on, mivel ez egy gonosz test volt, amelyet közvetlenül az alsó borda alá lőttek, csak nem látja, hogy az emberek ilyen gyakran felkelnének.
Az újraindításkor Thomas egyenesen visszaindult a támadásba, először egy merev döfést lő ki, majd egy újabb szúrás marad a test felé és egy kettős jobb a fej felé.
Thomas továbbra is fenntartotta a nyomást, borsozzuk McNicholast gonosz test-fej kombinációval, majd egy újabb jó merev döféssel, hogy McNicholast egy semleges sarokba támasszuk, mielőtt szenzációs bal kampóval engednék hasogatni a testet, hogy küldött McNicholas másodszor le.
Roger Riley játékvezető kezdte a számlálást, és amikor éppen elérte a nyolc számlálási pontot, McNicholas sikertelenül próbálkozott és emelkedett, a játékvezetőnek nem marad más lehetősége, mint a harcot integetni, amikor a csengő az első kör végét jelzi.
Örömmel mondhatom, hogy McNicholas teljesen rendben volt, és nem sokkal később talpra állt.
Végső gondolataim erről a konkrét küzdelemről; lehet, hogy csak egy fordulóig tartott, de milyen repedés volt.
Következik Kacper Dudzinski profi bemutatkozása a belfasti Michael Kelly ellen egy négyfordulós szupersúlysúlyú versenyen.
Dudzinski már a kezdetektől komolyan erős ütése mögé került, és gyors kezekkel és merev kettős ütésekkel kezdte irányítani az eljárást..
Kelly nem bögre, Nem egy hosszú lövés, ugyanolyan hozzáértő, mint jönnek, de még neki is be kellett vallania, hogy védekező álláspontot képvisel, és türelmesen várnia kell minden lehetőséget, bármennyire is karcsú, ellenkezni, amelyek őszintén szólva kevesen voltak.
Dudzinski komolyan lenyűgözte Kellyt, és fantasztikus jövője van a sportban.
Lehet, hogy debütált, de teljesítménye alapján szombat éjszaka, egy korábbi valódi címkihívóval szemben, Úgy gondolom, hogy egészen a csúcsig megy, és meg is érdemli, bárki, aki képes Kellyt a hátsó lábán tartani, ahogy Dudzinski gyakorlatilag a teljes négy forduló alatt, kétségtelenül valami különleges.
Félreértés ne essék Kelly rúgott néhány lövést, de Dudzinski szenzációsan gyors kézsebessége és remek védekezése a lehető legkevesebbet tartotta.
Szép kis érintés Kellytől az utolsó forduló végén, „mátrix stílusú” reakciómozgást követve, ez szinte megakadályozta, hogy megérintse a kesztyűt, viszont, nagy bosszúságára grófot kapott Chris Kelly játékvezetőtől, bár Kelly meg volt róla győződve, hogy valóban elkerülte a kesztyűt, hogy megérintse a vásznat, de ahelyett, hogy ott állt volna és tiltakozott volna, leesett, és folytatta az egész számolást, hogy megmutassa rosszallását, örömére a tömeg.
Négy remek forduló után nem volt meglepő, hogy Dudzinski kezét tartották fenn – a hivatalos eredmény azt mutatta, hogy Dudzinski a pro-győzelmét a-val szerezte 40-35 pont margin.
Következett Ben McGivern és Ben Hough egy négyfordulós Cruiserweight versenyen.
Micsoda küzdelem, McGivern főként az eljárás vezetője, kényszerítve Hough-t a hátsó lábához, valamint a köteleket az első szakasz jó darabjához. Lehet, hogy Hough az első jó részében védekezett, de amikor adódtak a lehetőségek, stílusosan vette őket.
Gyakorlatilag teljes fordulat volt a második fordulóban, Hough birkózó vezérléssel és McGivern hátulra helyezésével, és kötelek, hasonlóan ahhoz, ahogy a skót az első fordulót főnöknek tartotta.
A harmadik versszak sokkal szorosabb volt, annyira nehéz volt szétválasztanom őket, pont bölcsen.
A negyedik nagyjából a harmadik végével indult, mindkét főszereplő kalapáccsal és fogóval jár, de a forduló előrehaladtával McGivern annyira felgyorsította a tempót, hogy ne csak biztosítsa a fordulót, hanem a győzelem is.
Négy szenzációs összes akciókör után, ahogy fentebb adtam, McGivern jött el győztesen, Roger Riley játékvezető szerezte a kiváló versenyt 39-37 a skót javára.
A küzdelmet követően mindkét ökölvívó elfogadta a visszavágót, amelyről megbízhatóan értesültem, valószínűleg Liverpoolban kerül sor Szeptember 8. – tedd a naplóba a dátumot, ez egy olyan harc, amelyet senki nem hagyhat ki!
Az éjszaka utolsó előtti küzdelme látja Blackwoodot, Dél-Wales’ Liam Preece kontra nagyon, nagyon késői csere Pentrefoelas, Észak-Wales’ Steffan Hughes az összes walesi versenyen.
Milyen parafa volt ez a harc, minden akció-thriller volt a kezdetektől az utolsó harangig.
Figyelembe véve, hogy Preece jelentős súlyhátránnyal küzdött, tényleg azért ment, a harcot tapasztaltabbjaihoz viszi, és nehezebb, ellenfél.
Preece magabiztosan bokszolt nemcsak támadás közben, hanem akkor is, amikor védekezett a pontos pontos exoceták ellen, amelyeket Hughes indított.
Preece mindvégig lenyűgöző volt, és biztos vagyok benne, hogy ez senkit nem lepett meg a Wales Ice Arena-ban, amikor Chris Kelly játékvezető eredménymutatóját felolvasták 40-36 pont győzelem a dél-walesi Lad.
Az éjszaka utolsó profi küzdelme Port Talbot volt amatőr sztár, Levi Griffiths és Liverpool Scott McIntyre ellen vert.
Griffiths annyira sima, az előkelő fiatal jól kezdett, és szúrós lövéseket adott, ami arra kényszerítette McIntyre-t, hogy korán váltson a „B” tervre, hogy megpróbáljon bent maradni, hogy megakadályozza a walesi nagy lövéseket.
McIntyre B terve nem biztos, hogy szép volt, de fiú ó, fiú, nagyon hatékony volt.
A kezdeti ’nyitás után’ időszak, ami lehetővé tette a sikamló walesi ember számára, hogy jó szintű sikert érjen el, a harc zöme telefonfülkében történhetett.
McIntyre-nek nyilvánvalóan nem állt szándékában lehetőséget adni Griffiths-nek, hogy bármilyen nagy lövéssel rásimuljon, csak végig kötve tartotta, néha gonosz eszközökkel, olyannyira, hogy számos figyelmeztetés után, ha megtartják vagy nem törik meg, ha elmondják, Roger Riley játékvezető levont egy pontot, azonban még ez a pontlevonás sem akadályozta meg a liverpooli férfit a győzelem megszerzésében, a hivatalos pontszám 39-36.
Kell, hogy mondjam, miközben személyesen csalódott, hogy a Miles-Darch WBF európai bajnoki küzdelem nem zajlott, Owen Watkins promóter olyan kiváló osztályú támogatási kártyát állított össze, hogy én, valamint biztos vagyok benne, hogy mindenkinek, aki részt vett, a Pugilistic étvágya jól és valóban elégedett volt a felajánlott viteldíjjal, és várom a következő promócióját, amelyre a Neath-i Cwrt Herbert Szabadidő Központban kerül sor 22szeptember.
Flying Scotsmen McGivern, Wilson, McRorie and Reilly Score Big Wins In Paisley
Jelentés: Gianluca Di Caro – Photo Courtesy of On The Ropes TV
Szombaton este, at the On-X Centre in Paisley, the latest offering from Gerard Boyle-Welsh and his On The Ropes team took place. For those that have yet to attend an On The Ropes promoted event, this may be small hall boxing, but believe me the production quality of their events easily equals, if not betters, many of the larger Arena shows from far better known promoters.
It’s not often you see full blown light show, DJs, big screens, stunning promotional girls, full in house broadcast team not just filming the fights but also post fight interviews at small hall shows.
Rendben, enough about the production let’s get to the point of the report – The fights themselves.
First fight of the night see Coatbridge’s Ben McGivern against debuting Malcolm Richardson from Blackpool.
Right from the off this bout had the hallmark of a classic small hall fight written all over it. Both lads got straight down to business, attacking from all angles in some style. However around the first minute or so of the round local lad McGivern landed a massive shot to the body. Have to admit, the shot was so venomous I was mightily surprised, no that should be impressed, that Richardson made the count.
On the restart McGivern didn’t need the partisan fans in attendance or his esteemed corner man on the night, three time World Champion Lee McAllister, encouraging him to get back in hard and fast, he just did, landing further big shots to back his not yet fully recovered opponent on to the ropes, before letting rip with yet another massive right to the body with much the same effect as the first, Richardson valiantly tried to rise as the count reached its conclusion, but just failed to do so – Referee Liam Bonner waved the bout off and declared McGivern the victor on the one minute and twenty eight second of round one.
Next up was Perth’s Gary Wilson against debuting James Calveley from Liverpool.
To an outside observer this may have looked a bit of a mismatch, as Wilson towered over Calveley by a good six inches or so, but fight wise it was anything but.
First round see the protagonists locked in a gladiatorial battle that wouldn’t have been out of place at the Colosseum in Rome all those years ago – seriously was a cracking round that swung one way and then the other as they battled it out in centre ring.
Initially it was more of the same in the second that was until Wilson landed a peach of a shot to send the plucky Scouser down.
Calveley made the count easily but Wilson had no intention of letting his opponent off that easily and kept the pressure up with some nice combinations culminating in another huge right to send Calveley down again.
Calveley just about made it to his feet as the count reached eight, but on rising was very, very unsteady on his feet, so much so that referee Liam Bonner had no option but to stop the contest on the one minute fifty one second mark of the second round.
The third contest of the evening see Bellshill’s Barrie McRorie take on tough and very awkward Latvian Vladislavs Davidaitis.
The round started quite sedately with both men sussing the other out for the first minute or so, then it was all action to the final bell, as the two warriors let rip from every conceivable angle.
Round two was more of the same although to be fair both protagonists had settled into a slightly more realistic pace and were landing far better shots than in the first.
Round three see Davidaitis getting more and more success, don’t get me wrong McRorie was landing some real tasty shots of his own, but have to say that was the Latvians round.
The fourth and final round was a cracker, as in the previous rounds the two lads went at it hammer and tongs throughout, however the pace had taken its toll on Davidaitis and the final minute he was fighting his heart out just to survive the continual onslaught from the fired up Scotsman.
After four scintillating rounds Referee Liam Bonners scorecard showed McRorie victorious by a 39-37 points score line.
So onto the final bout of the night, which featured Bellshill’s Paddy Reilly against Vadims Konstantinovs.
Konstantinovs’ fight style is similar to fellow Latvian Vladislavs Davidaitis, as such Reilly had his hands full, albeit right from the opening bell, as unlike in the previous fight both protagonists had only one thought in the mind – attack, attack, attack.
It was a full on war, both lads were intent on throwing as many big punches as possible, at the expense of their defences I should add, which ultimately led to Konstantinovs being caught by a cracking shot, that sent him to the canvas around the end of the first minute.
The Latvian made a right mess of judging when to rise, whilst on one knee he kept looking between the referee and his corner as he awaited the signal, which he got back a fraction too late, rising only as referee Liam Bonner actually counted and signalled the eighth time, not just before.
Not only was Konstantinovs distraught when the referee signalled fight over but so was Reilly who was fired up and wanted the fight to carry on, well he’s a fighter and he wanted to fight so can understand that. Actual time of stoppage was one minute and forty-nine seconds of the first round.
What a great night, OK three of the four fights were over well inside the distance, but that can’t take away from the performances of the fighters or as I mentioned at the start, the quality of the promotion itself, I for one can’t wait for the next.